Kovács bácsi meghal. Természetesen a mennyországba igyekszik. A kapuban Szent Péter várja.

- Halljam, hogy éltél, mit míveltél a földön - áll elibe.

- Az Osztrák-Magyar Monarchiában jártam iskolába - mondja a jó lélek. - Aztán rőfös segéd lettem Csehszlovákiában, majd boltot nyitottam Magyarországon, végül a Szovjetunióban dolgoztam egy szövetkezetben.

- Akkor te valóságos világutazó voltál, fiam.

- Én, Szentatyám? Hiszen egész életemben ki sem mozdultam Ungvárról.