Horváth István Sándor
Horváth István Sándor (evangélium365.hu)
Elmélkedés
Jézus új parancsa
A hegyi beszéd a szentírás egyik legjelentősebb tanítása, amelyben Jézus nemcsak erkölcsi elveket hirdet meg újszerűen, hanem rámutat az ószövetségi törvény igazi értelmére. A mai evangélium szerint az Úr egyrészt kijelenti, hogy nem megszüntetni, hanem beteljesíteni jött a törvényt, másrészt meg akarja azt újítani.
Az ószövetségi törvény, amelyet a választott nép Mózes korában kapott Istentől a Sínai-hegyen, lényegre törő módon, mindössze tíz parancsban foglalta össze az Isten iránti és az embertársak iránti helyes magatartásformát. Az idők során ez meglehetősen sok emberek által hozott paranccsal, szabállyal bővült. Ezek az előírások elsősorban az emberi cselekedetekre, a külső viselkedésre koncentráltak, pontosan megjelölve, hogy mit szabad tenni és mit kell kerülni, mi a megtartandó szertartási vagy erkölcsi rend. Jézus azonban azt tanítja, hogy Isten elvárása nem merül ki bizonyos cselekedetekben, hanem az ember szívéig hatol: a szándék, a belső állapot, a gondolat is lényeges.
A törvény beteljesítése azt jelenti, hogy Jézus nem megszünteti a parancsokat, hanem megmutatja azok eredeti, teljes értelmét és célját. Jézus értelmezésében a "Ne ölj!" parancs már nemcsak a gyilkos cselekedetre vonatkozik, hanem a szívben táplált harag, gyűlölet és ellenséges szándék tilalmává válik. Jézus számára a "Ne törj házasságot!" parancs nem csupán egy bűnös testi cselekedetet jelent, hanem már a bűnös vágy is megszegi Isten szándékát.
Az eskü elveszíti értelmét, ha az ember nem igazmondó. Az ószövetségben az eskü a megbízhatóságot volt hivatott biztosítani. Jézus azonban más irányba mutat: a tanítványnak igaznak kell lennie eskü nélkül is. Az eskü teljesen feleslegessé válik, ha a beszédünk és szándékaink egységben vannak.
Az igazi igazságosság nem a törvény betűjének merev megtartása, hanem szívből fakadó engedelmesség Istennek. Ezért mondja Jézus, hogy "ha igaz voltotok nem múlja felül az írástudókét és farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába". Az írástudók és farizeusok pontosan megtartották a törvényt, de gyakran csak külsőleg. Jézus viszont a belső tisztaságot, az őszinteséget, a szív szerinti engedelmességet kéri tőlünk.
Az új parancsolatok alapja a világos erkölcsi értékrend, valamint az Isten országának meghirdetése. Az örömhír nemcsak szabadságra hív, hanem átalakulásra is. Az ember cselekedeteiben és szándékaiban egyaránt Isten gyermekévé válik. Ez pedig csak a Szentlélek erejével lehetséges, aki segít elhagyni a haragot, a helytelen vágyakat, a hamis szavakat, és segít igazi, őszinte szeretetre jutni.
A megbékélés különösen is hangsúlyos és mindig időszerű. Jézus azt kéri, hogy előbb béküljünk ki embertársainkkal, s csak ezt követően lépjünk az oltárhoz, Isten elé. Ez újszerű szemlélet: az emberi kapcsolatok rendezése megelőzi az Istennek bemutatott áldozatot. Istenhez nem lehet úgy közeledni, hogy közben haragot őrzünk szívünkben felebarátaink ellen. A kiengesztelődés az isteni élet része. A keresztény liturgia nem menekülés az emberi konfliktusok elől, hanem a kiengesztelődés ünnepe.
Jézus tanítása tehát átformál, belülről épít fel bennünket, hogy egész lényünk az Istenhez tartozzon. Ez tulajdonképpen az életszentség útja, amikor már nemcsak látni, hallani, érinteni szeretnénk Istent, hanem hasonlóvá akarunk válni hozzá.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te nem a törvényt eltörölni jöttél, hanem beteljesíteni és bennünk is beteljesíteni az Atya akaratát. Tisztítsd meg szívünket, hogy ne csak a cselekedeteink, de szándékaink és gondolataink is igazak legyenek! Őrizz meg bennünket a haragtól, a megvetéstől, az ítélkezéstől, és adj békességet, hogy kiengesztelődjünk embertársainkkal! Adj nekünk alázatos szívet, amely képes bocsánatot kérni, megbékélni, tisztán szeretni! Szentlelked vezessen minket a belső szabadság és igazság útján, hogy szívünk, szavaink és tetteink egységben legyenek és téged dicsőítsenek.