Időnként mindannyian átéljük a hit éjszakáját, a hitélet fáradalmait, a lélek kimerültségét, a苦 keserűségét a kudarcaink miatt, vagy épp azt az érzést, hogy képtelenek vagyunk felnőni az evangélium hívásához. Ezek az éjszakák azonban az áldás és az újjászületés időszakai. #ApostolicJourney

***

Amikor megtanulunk megállni és értékelni azt, ami igazán fontos, amikor új módon tekintünk az időre, és elgondolkodunk a saját életünkön – miközben engedjük, hogy az evangélium megvilágosítson minket –, egyúttal kritikus szemmel kezdünk tekinteni arra a társadalmi rendszerre is, amely nem az embert helyezi a középpontba, és amely az igazságtalanság, valamint az egzisztenciális szegénység különböző formáit szüli. Éppen ezért félelmetes a belső nyugtalanság, ahogy a belső világunk, a lelkiségünk és még inkább az evangélium felfedezése is. #ApostolicJourney 

***

A háborúk és megosztottságok szaggatta világunkban, ebben az egyre inkább széttöredező és énközpontú társadalomban az egység, a befogadás, az összhang és a béke tanúi és prófétái szeretnénk lenni, még az áldozatok és a lemondások árán is. Szeretnénk kimondani az „igenünket”, készen állva arra, hogy ha kell, meghaljunk önmagunknak; hogy elveszítsük magunkat, és ezáltal újra magunkra találjunk; hogy lemondjunk a feleslegesről, és arra építkezzünk, ami lényeges és örökké tart (Mt 16,24–26). #ApostolicJourney

***

Az önzetlenség olyan, mint a kovász, amely növeli a társadalom emberi, erkölcsi és lelki dimenzióit, és amely Isten Országának egyik legfőbb ismertetőjegye. Egy olyan világban, amelyet folyamatosan az önérdek és a profit logikája vezérel, és ahol a „növekedés” fogalmát pusztán gazdasági-pénzügyi értelemben használják, kulfontosságú, hogy egy hitelesebb szemlélet szerint gondolkodjunk és éljünk, amely elvezet a teljes emberi kibontakozáshoz. #ApostolicJourney