[07-01]

Amikor Jézus a Genezáreti-tó keleti partján Gadara vidékére ért, két ördögtől megszállott ember jött vele szemben. A sírboltokból bújtak elő. Már annyira elvadultak, hogy senki se mert arra járni. A megszállottak kiáltozni kezdtek: "Mi közünk hozzád, Isten Fia? Azért jöttél ide, hogy idő előtt gyötörj minket?" Tőlük távol nagy sertéskonda legelészett. Az ördögök arra kérték Jézust: "Ha kiűzöl minket, küldj a sertéskondába." Erre ezt mondta nekik: "Menjetek!" Azok ki is mentek, és megszállták a sertéseket, mire az egész konda a meredek partról a tóba rohant, és odaveszett. A kanászok elfutottak, bementek a városba, és elhíreszteltek mindent, azt is, ami a megszállottakkal történt. Akkor az egész város kiment Jézus elé, és amint meglátták, kérték, hogy távozzék határukból.


Elmélkedés:

A Gadara környékén élő megszállottak jelenete kissé zavarba ejtő. Az evangélium két emberről szól, akik démonok uralma alatt állnak, ugyanakkor megismerhetjük egy egész vidék lakosságának lelkületét is, akik inkább a megszokott nyugalmat választják, mintsem a szabadító Jézust. A történet középpontjában nem a megszállottság borzalma áll, hanem az, hogy az emberek kérik Jézust: távozzék vidékükről.
A két megszállott Jézus közeledtére kiabál: "Mi közünk hozzád, Isten Fia?" Mintha maga a sötétség szólna belőlük, felismerve a világosság közeledtét. Jézus egyetlen szóval kiűzi a démonokat, de ennek ára van: a disznók pusztulása. A város lakói ekkor döntéshelyzetbe kerülnek és azt választják, hogy Jézus távozzon.
Ez az evangélium fájdalmas tükör. Vannak pillanatok, amikor szembe kell néznünk azzal, hogy mi is inkább a kényelmes megszokást választjuk, mint az életünket megváltoztató Krisztust. Jézus jelenléte mindig döntés elé állít, nem lehet közömbösen viszonyulni hozzá. A szent jelenléte leleplezi a sötétséget, és ez gyakran kényelmetlen. A megszállottak felszabadulnak, de a többiek nem örülnek - félnek, és inkább visszatérnének a jól ismert rendhez.
Vajon hajlandók vagyunk-e engedni, hogy Jézus gyökeresen átalakítsa az életünket, még akkor is, ha ez fájdalmas és veszteséggel jár?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Néha félek attól, hogy valóban beengedjelek az életembe. A te világosságod fényt vet lelkem sötét zugaira, és ez megriaszt. Kérlek, ne engedd, hogy elutasítsalak! Ne engedd, hogy a saját kényelmem fontosabb legyen, mint a te szabadításod! Uram, tisztíts meg, gyógyíts meg, és újítsd meg bennem az Isten országát! Segíts, hogy ne a veszteségtől tartsak, hanem örüljek annak, amit adni akarsz!

A Gadara környékén élő megszállottak jelenete kissé zavarba ejtő. Az evangélium két emberről szól, akik démonok uralma alatt állnak, ugyanakkor megismerhetjük egy egész vidék lakosságának lelkületét is, akik inkább a megszokott nyugalmat választják, mintsem a szabadító Jézust. A történet középpontjában nem a megszállottság borzalma áll, hanem az, hogy az emberek kérik Jézust: távozzék vidékükről.
A két megszállott Jézus közeledtére kiabál: "Mi közünk hozzád, Isten Fia?" Mintha maga a sötétség szólna belőlük, felismerve a világosság közeledtét. Jézus egyetlen szóval kiűzi a démonokat, de ennek ára van: a disznók pusztulása. A város lakói ekkor döntéshelyzetbe kerülnek és azt választják, hogy Jézus távozzon.
Ez az evangélium fájdalmas tükör. Vannak pillanatok, amikor szembe kell néznünk azzal, hogy mi is inkább a kényelmes megszokást választjuk, mint az életünket megváltoztató Krisztust. Jézus jelenléte mindig döntés elé állít, nem lehet közömbösen viszonyulni hozzá. A szent jelenléte leleplezi a sötétséget, és ez gyakran kényelmetlen. A megszállottak felszabadulnak, de a többiek nem örülnek - félnek, és inkább visszatérnének a jól ismert rendhez.
Vajon hajlandók vagyunk-e engedni, hogy Jézus gyökeresen átalakítsa az életünket, még akkor is, ha ez fájdalmas és veszteséggel jár?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Néha félek attól, hogy valóban beengedjelek az életembe. A te világosságod fényt vet lelkem sötét zugaira, és ez megriaszt. Kérlek, ne engedd, hogy elutasítsalak! Ne engedd, hogy a saját kényelmem fontosabb legyen, mint a te szabadításod! Uram, tisztíts meg, gyógyíts meg, és újítsd meg bennem az Isten országát! Segíts, hogy ne a veszteségtől tartsak, hanem örüljek annak, amit adni akarsz!