"Hiszed ezt?" (Jn 11,26)

Jézus úton van Betániába, ahol Lázár már négy napja halott. A nővére Márta, amint hírét veszi, reménykedve rohan elébe. Jézus nagyon szerette őt és a nővérét, Máriát, valamint Lázárt, ezt az evangélium is hangsúlyozza. Márta, bár szomorúan, de kinyilvánítja az Úrnak a belé vetett bizalmát, mert meg van győződve arról, hogy ha ott lett volna velük a testvére halála előtt, akkor az még mindig élne, és hiszi, hogy most is minden kérése, amellyel Istenhez fordul, meghallgatásra talál. Ebben erősíti meg Jézus: "Testvéred feltámad."

"Hiszed ezt?"

Miután tisztázza vele, hogy ez most Lázár visszatérésére vonatkozik a testi életbe itt és most, hogy nem csak arra gondol, ami a hívőkre vár a haláluk után, Jézus kitartó hitet kér Mártától. Hitet nemcsak abban, hogy ő itt csodákat tud tenni - amit János evangélista "jeleknek" nevez -, hanem hogy neki és minden hívőnek valóban új életet és feltámadást ajándékoz. "Én vagyok a feltámadás és az élet" - állítja Jézus. És a hit, amit Mártától kér, az személyes kapcsolatot, aktív és dinamikus hozzá tartozást jelent. A hit nem olyan, mint egy szerződéskötés, amelyet egyszer aláírunk, és aztán nem olvasgatjuk; az igazi hit átalakítja és áthatja a mindennapi életünket.

"Hiszed ezt?"

Jézus arra hív, hogy itt és most új életet éljünk. Meghív, hogy minden nap megtapasztaljuk ezt, tudva, hogy ő maga hozta ezt el nekünk - ahogy karácsonykor újra rácsodálkoztunk -, ő keresett meg minket elsőként, mert eljött közénk.
Hogyan válaszoljunk az ő kérdésére? Tekintsünk Mártára, Lázár nővérére.
A Jézussal folytatott párbeszédben teljes hitvallást tesz a Jézusba vetett hitéről. Az eredeti görög szöveg még nagyobb erővel fejezi ezt ki. Az általa kimondott "hiszek" azt jelenti: "eljutottam a hitre", "szilárdan hiszem", hogy "te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki eljön a világra", annak minden következményével együtt. Mártában fokozatosan érlelődött meg ez a bizonyosság életének különböző körülményei között.
Az Úr hozzánk is intézi ezt a kérdését. Minket is arra kér, hogy nagylelkűen bízzunk benne, és ragaszkodjunk az ő életstílusához, amely a mindenki iránt nagylelkű és konkrét szereteten alapul. A kitartás pedig érleli a hitünket, mely meg is erősödik, mert napról napra látjuk, hogy beigazolódnak az életre váltott igék. Ez a hit pedig megnyilvánul majd a hétköznapjaink mindenki iránti cselekedeteiben. Addig is az apostolokhoz hasonlóan kérhetjük Jézust: "Növeld bennünk a hitet!"

"Hiszed ezt?"

"Az egyik lányom elvesztette az állását a többi kollégájával együtt, mert a kormány bezárta azt az állami ügynökséget, ahol dolgoztak" - meséli Dél-Amerikából Patricia. "Tiltakozásul tábort vertek az iroda előtt. Megpróbáltam támogatni őket azzal, hogy részt vettem néhány tevékenységükben, ételt vittem nekik, vagy egyszerűen csak megálltam beszélgetni velük.
Nagycsütörtökön a csoportot figyelemmel kísérő papok úgy döntöttek, hogy az ünnepi szertartás keretében meg is hallgatják őket. Aztán felolvasták az evangéliumot és elvégezték a lábmosást, annak emlékére, amit Jézus tett. A jelenlévők többsége nem voltvallásos. Ennek ellenére itt az egység, a testvériség és a remény pillanatait élték meg. Úgy érezték, hogy átölelik őket, és meghatódva mondtak köszönetet azoknak a papoknak, akik mellettük álltak a bizonytalanságban és a szenvedésben."
Jézusnak ezt az igéjét választották a keresztények egységéért rendezett imahét vezérfonalául 2025-ben. Imádkozzunk tehát és munkálkodjunk azért, hogy közös hitünk legyen a motorja a testvériség keresésének mindenkivel. Ez Isten vágya és javaslata az emberiség számára, de a mi részünkre is szükség van hozzá. Az ima és a tevékenységünk akkor lesz hatékony, ha az Istenbe vetett bizalomból és ennek megfelelő cselekedetekből fakad.

Silvano Malini és az életige csoport gondozásában