[06-30]

Jézus egy alkalommal hajóba szállt, és tanítványai követték őt. Egyszerre csak heves vihar tört ki a tavon, úgyhogy a hullámok elborították a hajót, Jézus pedig aludt. Tanítványai odamentek hozzá, és fölkeltették: "Uram, ments meg minket! Elveszünk!" Jézus így szólt hozzájuk: "Mit féltek, kicsinyhitűek?" Aztán fölkelt, és parancsolt a szélnek meg a tengernek. Erre nagy csendesség lett. Az emberek csodálkozva kérdezték: "Kicsoda ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?"


Elmélkedés:

Jézus hajóra száll a tanítványokkal, s miközben alszik, hirtelen vihar támad. A tanítványok megrettennek, felkeltik Jézust, aki egyetlen szavával lecsendesíti a vihart. A jelenet drámai ereje abban áll, hogy a külső vihar lecsillapítása előtt Jézus előbb a belső viharra mutat rá: "Mit féltek, kicsinyhitűek?"
A tanítványok halászemberek voltak, akik ismerték a Genezáreti-tó hirtelen kitörő viharait. De most olyan félelem keríti hatalmába őket, amely már nemcsak a testi biztonságról szól, hanem arról, hogy elveszítik életük irányítását, s világuk széthullani látszik. Ebben a helyzetben annak ellenére is félnek, hogy ott van velük Jézus. Miért? Mert még nem igazán ismerik a Mestert és hatalmát.
A vihar mindig alkalom arra, hogy felismerjük: nem mi irányítunk. Isten gyakran engedi meg a nehézségeket, hogy megmutassa önmagát. A tanítványok kiáltása - "ments meg minket!" - egy őszinte, mélyről jövő kérés, amit talán mindannyian mondtunk már, amikor összecsaptak fejünk felett a hullámok, amikor minden, amit biztosnak hittünk, megrendült.
A történet nem ígéri, hogy nem lesznek viharok, de biztosít arról, hogy Jézus velünk van a hajóban. És ha ő velünk van, akkor nincs olyan vihar, amely vesztünket okozhatná. Lehet, hogy úgy tűnik, alszik, de amikor eljön az idő, megszólal, és nemcsak a tenger, hanem a lelkünk is megnyugszik. Minden vihar, minden nehézség, amit túlélünk Krisztussal, egy újabb lépés a bizalom útján.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Néha vihar dúl bennem. Félelmek, kérdések, aggodalmak támadnak bennem, és úgy érzem, a hajóm süllyed. Te azonban velem vagy, még ha olykor úgy is tűnik, hogy alszol. Taníts bízni benned, akkor is, amikor nem látom kezed munkáját! Add, hogy ne a vihar erejére, hanem a te jelenlétedre figyeljek! Növeld hitemet, Uram, hogy ki tudjam mondani: "Ha te velem vagy, nem félek!" Csendesítsd el szívem háborgását, és add, hogy a viharon túl újra meglássam az ég derűjét! Veled akarok hajózni, élni, bármerre visz is a hajó.

Jézus hajóra száll a tanítványokkal, s miközben alszik, hirtelen vihar támad. A tanítványok megrettennek, felkeltik Jézust, aki egyetlen szavával lecsendesíti a vihart. A jelenet drámai ereje abban áll, hogy a külső vihar lecsillapítása előtt Jézus előbb a belső viharra mutat rá: "Mit féltek, kicsinyhitűek?"
A tanítványok halászemberek voltak, akik ismerték a Genezáreti-tó hirtelen kitörő viharait. De most olyan félelem keríti hatalmába őket, amely már nemcsak a testi biztonságról szól, hanem arról, hogy elveszítik életük irányítását, s világuk széthullani látszik. Ebben a helyzetben annak ellenére is félnek, hogy ott van velük Jézus. Miért? Mert még nem igazán ismerik a Mestert és hatalmát.
A vihar mindig alkalom arra, hogy felismerjük: nem mi irányítunk. Isten gyakran engedi meg a nehézségeket, hogy megmutassa önmagát. A tanítványok kiáltása - "ments meg minket!" - egy őszinte, mélyről jövő kérés, amit talán mindannyian mondtunk már, amikor összecsaptak fejünk felett a hullámok, amikor minden, amit biztosnak hittünk, megrendült.
A történet nem ígéri, hogy nem lesznek viharok, de biztosít arról, hogy Jézus velünk van a hajóban. És ha ő velünk van, akkor nincs olyan vihar, amely vesztünket okozhatná. Lehet, hogy úgy tűnik, alszik, de amikor eljön az idő, megszólal, és nemcsak a tenger, hanem a lelkünk is megnyugszik. Minden vihar, minden nehézség, amit túlélünk Krisztussal, egy újabb lépés a bizalom útján.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Néha vihar dúl bennem. Félelmek, kérdések, aggodalmak támadnak bennem, és úgy érzem, a hajóm süllyed. Te azonban velem vagy, még ha olykor úgy is tűnik, hogy alszol. Taníts bízni benned, akkor is, amikor nem látom kezed munkáját! Add, hogy ne a vihar erejére, hanem a te jelenlétedre figyeljek! Növeld hitemet, Uram, hogy ki tudjam mondani: "Ha te velem vagy, nem félek!" Csendesítsd el szívem háborgását, és add, hogy a viharon túl újra meglássam az ég derűjét! Veled akarok hajózni, élni, bármerre visz is a hajó.