[08-03]

Amikor (a kenyérszaporítás után) mindnyájan ettek és jóllaktak, Jézus mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak csónakba, menjenek át előtte a túlsó partra, miközben ő elbocsátja a tömeget. Amint elbocsátotta az embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben beesteledett, és ő ott volt egymagában. A csónak pedig már jó pár stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult feléjük a víz színén járva. Amikor észrevették, azt hitték, hogy kísértet, és rémületükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket: "Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!" Erre Péter odaszólt neki: "Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!" Ő azt mondta: "Jöjj!" Péter ki is szállt a csónakból, elindult a vízen, és ment Jézus felé. De az erős szél láttán megijedt, és merülni kezdett. Felkiáltott: "Ments meg, Uram!" Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megfogta őt, és így szólt hozzá: "Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?" Amikor beszálltak a bárkába, a szél elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és így szóltak: "Te valóban az Isten Fia vagy!" Akkor átkeltek a tavon, és Genezáret földjénél értek partot. Annak a helynek a lakói felismerték Jézust, hírét vitték az egész környéken. Eléje hoztak minden beteget, és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. És akik csak hozzáértek, mind meggyógyultak.


Elmélkedés:

Miközben Jézus elvonul imádkozni, a tanítványok egyedül maradnak a hajóban. Az éjszaka közepén az erős szél és a hullámok miatt nagy küzdelmet jelent az evezés. Ez a kép jól tükrözi a mi lelkiállapotunkat. Jézus nincs láthatóan jelen, az út nehéz, a vihar erős. De éppen ebben a sötétségben jelenik meg Jézus, a vízen járva, tehát nem szokványos módon. A tanítványok megijednek, hiszen olyasmit látnak, amit nem értenek. Az ismeretlen még akkor is ijesztő, ha Isten az, aki felénk közeledik.
Péter bátor, szinte vakmerő: "Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!" A hit első lépése mindig a teljes bizalom: nem tudhatjuk, megtart-e a víz, de a Mester szavában bízunk. Péter elindul, és amíg Jézusra néz, a lehetetlen lehetségessé válik. De amikor tekintete a szélre, a veszélyre, az ijesztő körülményekre szegeződik, rögtön merülni kezd. A hit nem zárja ki a kételyt, de arra hív, hogy a tekintetünk mindig Krisztuson maradjon.
"Uram, ments meg!" - kiáltja Péter apostol, és Jézus azonnal segít. Ez a mozdulat az evangélium egyik legszebb képe: Isten nem vár, nem késlekedik, hanem megragad minket, mielőtt teljesen elmerülnénk. A hit lényege nem a hibátlanság, hanem az, hogy újra és újra Krisztushoz kiáltsunk. A hit útján a nehézségek nem tűnnek el, de Jézus jelenléte mindig biztos kapaszkodó.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Gyakran érzem magam úgy, mint Péter: lelkesen indulok el feléd, de amikor elém tornyosulnak a viharok, elfog a félelem. Segíts, hogy tekintetem mindig rajtad nyugodjon, és ne a bajokra figyeljek! Taníts meg bízni benned akkor is, amikor nem látlak tisztán, és adj bátorságot a hit első és további lépéseihez! Ha elgyengülök, ne engedd, hogy elmerüljek, hanem ragadj meg, és vezess oda, ahol lelkem nyugalomra talál!

Miközben Jézus elvonul imádkozni, a tanítványok egyedül maradnak a hajóban. Az éjszaka közepén az erős szél és a hullámok miatt nagy küzdelmet jelent az evezés. Ez a kép jól tükrözi a mi lelkiállapotunkat. Jézus nincs láthatóan jelen, az út nehéz, a vihar erős. De éppen ebben a sötétségben jelenik meg Jézus, a vízen járva, tehát nem szokványos módon. A tanítványok megijednek, hiszen olyasmit látnak, amit nem értenek. Az ismeretlen még akkor is ijesztő, ha Isten az, aki felénk közeledik.
Péter bátor, szinte vakmerő: "Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!" A hit első lépése mindig a teljes bizalom: nem tudhatjuk, megtart-e a víz, de a Mester szavában bízunk. Péter elindul, és amíg Jézusra néz, a lehetetlen lehetségessé válik. De amikor tekintete a szélre, a veszélyre, az ijesztő körülményekre szegeződik, rögtön merülni kezd. A hit nem zárja ki a kételyt, de arra hív, hogy a tekintetünk mindig Krisztuson maradjon.
"Uram, ments meg!" - kiáltja Péter apostol, és Jézus azonnal segít. Ez a mozdulat az evangélium egyik legszebb képe: Isten nem vár, nem késlekedik, hanem megragad minket, mielőtt teljesen elmerülnénk. A hit lényege nem a hibátlanság, hanem az, hogy újra és újra Krisztushoz kiáltsunk. A hit útján a nehézségek nem tűnnek el, de Jézus jelenléte mindig biztos kapaszkodó.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Gyakran érzem magam úgy, mint Péter: lelkesen indulok el feléd, de amikor elém tornyosulnak a viharok, elfog a félelem. Segíts, hogy tekintetem mindig rajtad nyugodjon, és ne a bajokra figyeljek! Taníts meg bízni benned akkor is, amikor nem látlak tisztán, és adj bátorságot a hit első és további lépéseihez! Ha elgyengülök, ne engedd, hogy elmerüljek, hanem ragadj meg, és vezess oda, ahol lelkem nyugalomra talál!