Horváth István Sándor
Horváth István Sándor (evangélium365.hu)
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: "Békesség nektek!" Tamásnak pedig ezt mondta: "Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívőt" Tamás így válaszolt: "Én Uram, én Istenem!" Jézus ezt mondta neki: "Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!"
Elmélkedés:
Tamás apostol útja minden ember útja a kételkedésből a hit felé. Távol van, amikor Jézus megjelenik a többieknek, és nem tud hinni társainak. Ő nem elégszik meg a többiek tanúságtételével, ő látni és tapintani akar. A feltámadás olyan örömhír Tamás számára, ami túl szép, hogy igaz legyen.
A nyolc nap múlva újra megjelenő Jézus nem megszégyeníti Tamást, hanem odafordul hozzá, megmutatja neki sebeit, és személyesen szólítja meg őt. Ebben a pillanatban történik a fordulat, a hit születése. Tamás elhiszi, hogy az Úr feltámadt, majd vallomást tesz: "Én Uram, én Istenem!"
A hit nem mindig azonnal születik az emberben. Van, amikor kérdéseken, kétségeken, fájdalmakon keresztül érünk el a felismeréshez. De a feltámadt Krisztus nem siettet senkit. Vár, újra és újra eljön, és megmutatja magát, amíg fel nem ismerjük őt.
Az a nyolc nap kemény lelki vívódást jelentett a kételkedő apostol számára. Talán mégis igaz, amit a többiek állítanak? Vajon megjelenik-e újra az Úr? Láthatja-e ő is a feltámadt Jézust? És vágya teljesül. Tamás hitvallása az egyik legmélyebb az evangéliumokban. Aki áthalad a kételkedés sötét völgyén, az a szív mélyéből tudja megfogalmazni, kimondani személyes hitvallását. Jézus válasza nekünk szól: "Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek." Mi vagyunk ezek a boldogok, ha hiszünk.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus Krisztus! Sokszor hasonlítok Tamáshoz: vágyom látni, tapintani, bizonyosságot szerezni. Ne engedd, hogy kétségeim elválasszanak tőled! Jöjj el hozzám is, ahogy Tamáshoz eljöttél, és mutasd meg sebeid gyógyító erejét! Segíts kimondani szívem mélyéből: "Én Uram, én Istenem!" Köszönöm, hogy türelmes vagy velem, és hogy újra meg újra meglátogatsz. Add, hogy hitem megerősödjék, és boldogan higgyek benned!
Tamás apostol útja minden ember útja a kételkedésből a hit felé. Távol van, amikor Jézus megjelenik a többieknek, és nem tud hinni társainak. Ő nem elégszik meg a többiek tanúságtételével, ő látni és tapintani akar. A feltámadás olyan örömhír Tamás számára, ami túl szép, hogy igaz legyen.
A nyolc nap múlva újra megjelenő Jézus nem megszégyeníti Tamást, hanem odafordul hozzá, megmutatja neki sebeit, és személyesen szólítja meg őt. Ebben a pillanatban történik a fordulat, a hit születése. Tamás elhiszi, hogy az Úr feltámadt, majd vallomást tesz: "Én Uram, én Istenem!"
A hit nem mindig azonnal születik az emberben. Van, amikor kérdéseken, kétségeken, fájdalmakon keresztül érünk el a felismeréshez. De a feltámadt Krisztus nem siettet senkit. Vár, újra és újra eljön, és megmutatja magát, amíg fel nem ismerjük őt.
Az a nyolc nap kemény lelki vívódást jelentett a kételkedő apostol számára. Talán mégis igaz, amit a többiek állítanak? Vajon megjelenik-e újra az Úr? Láthatja-e ő is a feltámadt Jézust? És vágya teljesül. Tamás hitvallása az egyik legmélyebb az evangéliumokban. Aki áthalad a kételkedés sötét völgyén, az a szív mélyéből tudja megfogalmazni, kimondani személyes hitvallását. Jézus válasza nekünk szól: "Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek." Mi vagyunk ezek a boldogok, ha hiszünk.
© Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus Krisztus! Sokszor hasonlítok Tamáshoz: vágyom látni, tapintani, bizonyosságot szerezni. Ne engedd, hogy kétségeim elválasszanak tőled! Jöjj el hozzám is, ahogy Tamáshoz eljöttél, és mutasd meg sebeid gyógyító erejét! Segíts kimondani szívem mélyéből: "Én Uram, én Istenem!" Köszönöm, hogy türelmes vagy velem, és hogy újra meg újra meglátogatsz. Add, hogy hitem megerősödjék, és boldogan higgyek benned!