[04-28]

Abban az időben a templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. Tél volt. Jézus éppen a templomban járt, Salamon oszlopcsarnokában. A zsidók körülvették őt, és megkérdezték: "Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan!" Jézus így felelt: "Mondtam már nektek, de nem hiszitek el. Cselekedeteim, amelyeket Atyám nevében művelek, tanúságot tesznek rólam. De ti nem hisztek, mert nem vagytok juhaim közül valók. Az én juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket kezemből. Atyám, aki nekem adta őket, hatalmasabb mindenkinél: senki sem ragadhatja el őket Atyám kezéből. Én és az Atya egy vagyunk."


Elmélkedés:

"Ti nem hisztek, mert nem vagytok juhaim közül valók." Jézus szavai keménynek tűnnek, de valójában nem a vele való életközösségből kizáró vagy elutasító szándékúak, hanem mély igazságot tárnak fel. A hit nem csupán ismeret vagy egyetértés kérdése, hanem kapcsolat. Jézus juhai hallgatnak hangjára, ismerik és követik őt. A hit tehát személyes válasz Isten személyes megszólítására.
Sokan ma is úgy keresnek bizonyosságot, ahogy egykor a zsidók tették: "Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan!" Az emberi szív azonban gyakran akkor is zárva marad, ha a válasz ott áll előttünk. Jézus nem szenzációt kínál, hanem életet, csendes, de mély életközösséget, amely a hűségből, a figyelemből és az engedelmességből táplálkozik.
Az isteni hang nem kiabál. Jézus pásztorként vezet és nem katonaként vezényel. Az ő hangját csak az hallja meg, aki időt szán rá. Az Úr nyájához tartozni nem kiváltság, hanem hivatás: meghallani a hívást, és engedni, hogy vezessen.
"Senki nem ragadhatja ki őket kezemből" - mondja Jézus. Ez a kijelentés a keresztény remény egyik legmélyebb forrása. A mi biztonságunk nem a saját erőnkön, hanem az ő hűségén múlik. Talán néha úgy érezzük, elveszünk. Kétségek, nehézségek, belső sötétségek torzítják a látásunkat, gyengítik hitünket. De mindig Jézus kezében vagyunk és az Atya kezében. Isten hűsége a mi reményünk.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Jézus, Jó Pásztor! Add, hogy felismerjem a te hangodat a világ zajában! Taníts meg hallgatni, figyelni, benned bízni! Amikor gyenge vagyok, amikor kérdések gyötörnek, amikor a hit gyengül, emlékeztess rá, hogy a te kezedben vagyok, és abból senki sem ragadhat ki engem! Segíts, hogy hűségesen kövesselek akkor is, ha nem látok mindent világosan, nem ismerem fel rögtön szándékaidat! Köszönöm, hogy nem elvárásokat zúdítasz rám, hanem jelenléteddel hozol békét, nyugalmat a szívembe.