[07-30]

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: "A mennyek országa olyan, mint amikor a hálót a tengerbe vetik és az mindenféle halat összefog. Mihelyt megtelik, a partra vonják, és nekiülve kiválogatják: a javát edényekbe rakják, a hitványát pedig kidobják. Így lesz a világ végén is. Kivonulnak az angyalok, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és tüzes kemencébe vetik, ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Értitek-e mindezt?" "Igen!" - felelték. Erre így folytatta: "Minden írástudó, aki jártas a mennyek országáról szóló tanításban, olyan, mint a családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő." Amikor Jézus befejezte példabeszédeit, más helyre ment onnét.


Elmélkedés:

Jézus hosszú példabeszéd-sorozatának végéhez érkezünk a mai evangéliumban. Az utolsó sorok egyfajta összefoglalásként értelmezhetők "Értitek-e mindezt?" - kérdezi tanítványaitól, s ők igennel válaszolnak. Jézus erre azt mondja: "Minden írástudó, aki jártas a mennyek országáról szóló tanításban, olyan, mint a családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő."
Ez a mondat kulcsot ad annak megértéséhez, hogy miért is tanított Jézus példabeszédekben. A példázatok arra szolgálnak, hogy az isteni igazság belépjen az emberi tapasztalatba, hogy a mennyek országa a szív számára is megragadható legyen. A példabeszéd nem egyszerű illusztráció, hanem olyan forma, amely lehetővé teszi, hogy az ember ne csak halljon, hanem részesévé váljon az üzenetnek.
Az ószövetségi írástudók a mózesi törvény, a próféták, a hagyomány mesterei voltak. Jézus azonban új típusú tanítókat formál, olyanokat, akik a hagyományból élnek, de képesek újat is felmutatni. A tanítvány tehát nem pusztán ismerője az igazságnak, hanem a mennyek országának tagja.
Jézus a régit nem veti el, hanem új fényben tárja fel. A keresztény tanúságtétel nem a múlt eltörlését, hanem annak beteljesítését és továbbadását jelenti. A keresztény élet "kincstára" mindig tartalmaz régi igazságokat, például a tízparancsolatot, ugyanakkor új felismeréseket is. Tartsuk meg a múltból a lelki kincseket, és legyünk nyitottak az újakra!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Te olyan tanító vagy, aki nem elvont szavakkal, hanem élő képekkel és példákkal szólsz hozzánk. Köszönöm, hogy régi és új kincseket bízol ránk: az Írás bölcsességét és a veled való személyes kapcsolat tapasztalatát. Segíts, hogy ne legyek se múltba révedő, se felszínes újítgató, hanem olyan tanítvány, aki megérti üzenetedet, és másokat is elvezet hozzád! Tégy engem is a mennyek országának hirdetőjévé, aki örömmel osztom meg a lelki kincseket!

Jézus hosszú példabeszéd-sorozatának végéhez érkezünk a mai evangéliumban. Az utolsó sorok egyfajta összefoglalásként értelmezhetők "Értitek-e mindezt?" - kérdezi tanítványaitól, s ők igennel válaszolnak. Jézus erre azt mondja: "Minden írástudó, aki jártas a mennyek országáról szóló tanításban, olyan, mint a családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő."
Ez a mondat kulcsot ad annak megértéséhez, hogy miért is tanított Jézus példabeszédekben. A példázatok arra szolgálnak, hogy az isteni igazság belépjen az emberi tapasztalatba, hogy a mennyek országa a szív számára is megragadható legyen. A példabeszéd nem egyszerű illusztráció, hanem olyan forma, amely lehetővé teszi, hogy az ember ne csak halljon, hanem részesévé váljon az üzenetnek.
Az ószövetségi írástudók a mózesi törvény, a próféták, a hagyomány mesterei voltak. Jézus azonban új típusú tanítókat formál, olyanokat, akik a hagyományból élnek, de képesek újat is felmutatni. A tanítvány tehát nem pusztán ismerője az igazságnak, hanem a mennyek országának tagja.
Jézus a régit nem veti el, hanem új fényben tárja fel. A keresztény tanúságtétel nem a múlt eltörlését, hanem annak beteljesítését és továbbadását jelenti. A keresztény élet "kincstára" mindig tartalmaz régi igazságokat, például a tízparancsolatot, ugyanakkor új felismeréseket is. Tartsuk meg a múltból a lelki kincseket, és legyünk nyitottak az újakra!
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Te olyan tanító vagy, aki nem elvont szavakkal, hanem élő képekkel és példákkal szólsz hozzánk. Köszönöm, hogy régi és új kincseket bízol ránk: az Írás bölcsességét és a veled való személyes kapcsolat tapasztalatát. Segíts, hogy ne legyek se múltba révedő, se felszínes újítgató, hanem olyan tanítvány, aki megérti üzenetedet, és másokat is elvezet hozzád! Tégy engem is a mennyek országának hirdetőjévé, aki örömmel osztom meg a lelki kincseket!