[09-04]

Egy alkalommal a farizeusok és írástudók így szóltak Jézushoz: János tanítványai gyakran böjtölnek és imádkoznak, és ugyanígy a farizeusok tanítványai is; a tieid azonban csak esznek-isznak. Jézus így felelt nekik: Csak nem foghatjátok böjtre a násznépet, amíg vele van a vőlegény? Eljön az idő, amikor elviszik a vőlegényt: akkor majd böjtölnek. Példabeszédet is mondott nekik: Senki sem hasít ki új ruhából foltot, hogy ócska ruhára tegye. Hiszen így az újat is elszakítja, és az ócska ruhára sem illik az új folt. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, mert az új bor szétszakítja a tömlőket; a bor kiömlik, és a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőbe való: akkor mindkettő megmarad. Aki óbort iszik, nem kívánja az újat, mert azt mondja: Jobb az óbor.


Elmélkedés:

Jézustól megkérdezik, miért nem böjtölnek tanítványai úgy, mint a farizeusok vagy Keresztelő János követői. Válasza nem elutasító, hanem tanító célú: "Csak nem foghatjátok böjtre a násznépet, amíg vele van a vőlegény?" Jézus jelenléte ünnep, Isten közelségének ideje. Ezt követően távozására utal, amikor "elviszik a vőlegényt" - vagyis lesz idő, amikor a szenvedés és a hiány ideje jön el, és akkor majd a böjt is értelmet nyer.
Ezután Jézus két képet használ: a ruhafoltról és a borról beszél. A tanítás lényege világos: az evangélium nem toldás a régire, hanem valami egészen új. A régi tömlő, azaz a megszokott formák és elvárások, ha merevek és zártak maradnak, nem tudják befogadni az evangélium újdonságát. Az új borhoz új tömlő kell, vagyis az új, evangélium szerinti élethez új szív.
A mi életünkben is jelen van a kísértés, hogy vallásgyakorlatunkat beszorítanánk megszokott kereteink közé: egy kis ima, egy kis jóság, némi áldozat, de közben minden maradjon úgy, ahogy eddig volt. Jézus azonban mélyebb változást vár tőlünk. Nem toldozgatni akar minket, hanem újjáteremteni. Nem csupán viselkedésünkön szeretne finomítani, hanem egész életünket át akarja formálni.
A tanítvány nem fél az újtól, ha azt Krisztus hozza. Mert bár ez az út bizonytalanabbnak tűnhet, mégis ő vezet rajta, és ahol az Úr jelen van, ott ünnep és teljesség van.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Te nem azért jöttél, hogy szokásaimat megszenteld, hanem hogy új életre hívj. Add, hogy ne ragaszkodjak görcsösen a régi tömlőkhöz - a berögzült szokásokhoz, a kényelmes megoldásokhoz, és ne féljek a változástól! Taníts meg nyitott szívvel fogadni az újat, amit te készítettél számomra! Ha te töltöd meg a napjaimat, akkor már nemcsak kötelességek, hanem öröm és ünnep is lesz bennük. Jöjj, Uram, újíts meg, hogy bennem is új borként forrjon a te lelkületed!

Jézustól megkérdezik, miért nem böjtölnek tanítványai úgy, mint a farizeusok vagy Keresztelő János követői. Válasza nem elutasító, hanem tanító célú: "Csak nem foghatjátok böjtre a násznépet, amíg vele van a vőlegény?" Jézus jelenléte ünnep, Isten közelségének ideje. Ezt követően távozására utal, amikor "elviszik a vőlegényt" - vagyis lesz idő, amikor a szenvedés és a hiány ideje jön el, és akkor majd a böjt is értelmet nyer.
Ezután Jézus két képet használ: a ruhafoltról és a borról beszél. A tanítás lényege világos: az evangélium nem toldás a régire, hanem valami egészen új. A régi tömlő, azaz a megszokott formák és elvárások, ha merevek és zártak maradnak, nem tudják befogadni az evangélium újdonságát. Az új borhoz új tömlő kell, vagyis az új, evangélium szerinti élethez új szív.
A mi életünkben is jelen van a kísértés, hogy vallásgyakorlatunkat beszorítanánk megszokott kereteink közé: egy kis ima, egy kis jóság, némi áldozat, de közben minden maradjon úgy, ahogy eddig volt. Jézus azonban mélyebb változást vár tőlünk. Nem toldozgatni akar minket, hanem újjáteremteni. Nem csupán viselkedésünkön szeretne finomítani, hanem egész életünket át akarja formálni.
A tanítvány nem fél az újtól, ha azt Krisztus hozza. Mert bár ez az út bizonytalanabbnak tűnhet, mégis ő vezet rajta, és ahol az Úr jelen van, ott ünnep és teljesség van.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Uram, Jézus Krisztus! Te nem azért jöttél, hogy szokásaimat megszenteld, hanem hogy új életre hívj. Add, hogy ne ragaszkodjak görcsösen a régi tömlőkhöz - a berögzült szokásokhoz, a kényelmes megoldásokhoz, és ne féljek a változástól! Taníts meg nyitott szívvel fogadni az újat, amit te készítettél számomra! Ha te töltöd meg a napjaimat, akkor már nemcsak kötelességek, hanem öröm és ünnep is lesz bennük. Jöjj, Uram, újíts meg, hogy bennem is új borként forrjon a te lelkületed!