Állampolgárok vagyunk, akik dolgozunk és a közös terhekből részünket mindenütt kives­szük. Csak jogunkat kérjük, ha igényt tartunk a közhiva­talokból is annyira, amennyi számunk és a közteherhez való tényleges hozzájárulásunk aránya szerint megillet, s ha a kérdést egy pártatlan nemzetközi bíróság felügye­lete alá utaljuk. De ezenkívül és ezelőtt tanítsuk meg már a gyermekeket, hogy olyan országban élünk, ahol van numerus valachicus, tehát kötelez a numerus hun­garicus. A magyar gyermek szívja az anyatejjel magába, hogy a magyar itt hibáján kívül, de éppen ezért a leg­szentebb kötelezéssel magyarra van utalva. Más nincs jó szívvel hozzánk, tehát pénzt, munkát, támogatást egymásnak adjunk. Arra ítéltek, hogy mi magyarok itt egymásból, egymás által megéljünk.