A férfi és a nő külön­-külön az embernek csak az egyik képe. Az a lény, akit embernek mon­dunk, a férfiban és a nőben együtt valósul meg. Külön­böznek egymástól, de arra vannak rendelve, hogy egymást kiegészítsék. Ez a különbözőség és egymásnak­ rendeltség hatalmas erővel hajtja őket egymáshoz. S csak ez az erő viheti végbe, hogy az az ifjú és leány, akik egymásról azelőtt nem is tudtak, más­más családból származnak, különböző életkörülmények közül jönnek, a legnagyobb örömmel kezet adjanak egymásnak, s a sorsukat összekapcsolva, együtt vállalják a kifürkészhe­tetlen és bizonytalan jövőt.