[05-16]

Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: Bizony, bizony, mondom nektek: Bármit kértek majd az én nevemben az Atyától, megadja nektek. Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és kaptok, hogy örömötök teljes legyen! Ezeket hasonlatokban mondtam nektek. Eljön az óra, amikor már nem hasonlatokban szólok, hanem nyíltan beszélek az Atyáról. Azon a napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom azt nektek, hogy én kérem értetek az Atyát. Hiszen az Atya szeret titeket, mivel ti is szerettetek engem, és hittétek, hogy az Istentől jöttem. Eljöttem az Atyától és a világba jöttem. Most elhagyom a világot, és visszatérek az Atyához.


Elmélkedés:

Jézus szavai bátorítást adnak nekünk. Ő nem egy távoli, megközelíthetetlen Istent mutat be, hanem a mennyei Atyát, aki hallja kérésünket és megadja, amit az ő Fiának, Jézusnak nevében kérünk. "Jézus nevében" - ez nem csupán egy gyakran használt szófordulat, hanem a szív teljes ráhagyatkozása Krisztusra, az ő szándékára, az ő akaratára. Amikor Jézus nevében imádkozunk, akkor nem önző kívánságainkat csomagoljuk be szentnek tűnő, áhítatos szavakba, hanem azt kérjük, amit ő is kérne az adott helyzetben.
Az imádság nem egyirányú kérelem, hanem bizalmas párbeszéd. Az Atyához fordulunk, mert Jézus feltárta előttünk az ő szeretetét. "Az Atya szeret titeket" - mondja Jézus. Milyen mély és vigasztaló ez a kijelentés! A mennyei Atya nemcsak azért hallgat meg bennünket, mert Jézus közbenjár, hanem mert valóban szeret bennünket. Ez a szeretet az alapja minden imának, kérésnek, reménynek.
A húsvéti idő arra emlékeztet, hogy megnyílt számunkra az Atyához vezető út, amelyen mi is elindulhatunk az isteni közösségbe. Amikor imádkozunk, ezen az úton lépdelünk. Az imádság nem más, mint ebben a szeretetben való előrehaladás.
Az evangélium végén Jézus összefoglalja saját küldetését: eljött a világba, és most visszatér az Atyához. Ebben a mozgásban benne van a mi utunk is: a földi élet minden vándorlása, öröme és küzdelme végső soron az Atya felé irányul. Az ima pedig már most elővételezi az Atyával való boldog együttlétet. Amikor Jézus nevében fordulunk az Atyához, már most megízleljük a vele való közösséget.
© Horváth István Sándor

Imádság:

Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy szeretsz engem, és Jézus nevében hozzád fordulhatok. Hálás vagyok, hogy imáimat nem hagyod válasz nélkül, még ha nem is mindig úgy és akkor teljesíted, ahogy én elképzelem. Add, hogy szívem egyre jobban igazodjon Fiad akaratához, hogy valóban az ő nevében tudjak kérni, bízva szeretetedben és jóságodban! Segíts, hogy az imában ne csak kéréseimet mondjam el, hanem meghalljam válaszaidat, útmutatásaidat! Tedd teljessé örömömet azzal, hogy benned élek és benned remélek!