[07-24]

A Szentlélek megteremti az "új embert", aki részese az isteni természetnek. Lelkünk a Szentlélek ereje által elváltozik, Istenbe változik el, amennyire ez lehetséges, tehát istenül. Ez az istenülés a léleknek ontológiájában, fízisében (természetében) megy végbe s nem esik öntudatunkba; a dicsőség is, mely az istenüléssel együtt jár, csak tehetségképpen s mintegy csírában van lelkünkbe fektetve s földi életünkben mintegy le van fogva s paralizálva. A léleknek ez elváltozását semmiféle tökéletesüléssel, semmiféle kulturális haladással s fejlődéssel el nem érhetjük; bármennyire fokoznók is a természetes erényt, bármily széppé fejlesztenők jellemünket, bármennyire tökéletesítenénk jóságunkat, nemességünket s tisztaságunkat, sohasem érhetnők el a megszentelő malasztban nekünk juttatott elváltozást s istenülést, miután ezt természetes úton-módon, természetes energiákból kifejleszteni s kifakasztani nem lehet. [PO ÖM, XIX., Új elmélkedések: Pünkösdi lélek, 162. old.]