[07-30]

Ha úgy az oltár előtt állok, s a szentmise áldozatot bemutatom s kérem Istent, hogy az Ő angyala vigye föl ez adományokat az Ő oltárára: akkor tekintetem ez angyalnak egeket, tehát más világokat járó útjaihoz tapad, követem azokat, hogy merre kanyarodnak, s élvezem azt, hogy mindez utak vidékén, a szférák csendjében érvényesül az a mi áldozatunk. Akármilyen kis falusi templom oltára előtt állván s bemutatván az eucharisztikus Krisztus áldozatát, elgondolom azokat a fölöttem s körülöttem forgó vagy álló világokat, azokat a másokat, melyek nem a mieink, - azokat az idegeneket, melyek más arkangyalok oltalma s behatása alatt állnak, - a régiek gondolták, hogy a csillagokat szellemek mozgatják, - hol más fogalmi s érzelmi élet virágzott ki s nyelvek, szavak helyett fényekkel beszélnek. Az én örök életem s üdvösségem e szférákon túlra, a boldogító Istenbe gravitál. [PO ÖM XXIV., Soliloquia II., Élet kenyere, Áldozat és áldozás, 351. old.]