[08-03]

"Senki sem varr új posztófoltot ócska ruhára, mert különben az új folt elválik az ócskától s a szakadás nagyobb lesz. És senki sem tölt új bort ó tömlőkbe; mert különben a bor szétszakítja a tömlőket, s a bor kifolyik, s a tömlők elromlanak; hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni." (Mk 2, 21). Ó ti foltozó vargák s foltozó szabók, vagyis emberek koncepciók, nagy, meleg gondolatok, lelkes kiindulások nélkül; gondjaitok s gondolataitok egyre lyukak, szakadások, rongyok, foltok körül forgolódnak; vétkeztek és gyóntok, gyóntok s ismét vétkeztek; piszmogtok hibák s visszaesések körül; jártok lelki, testi orvosokhoz. Egyre van szükségetek, hogy Jézus nagy lelkének tavasza ereszkedjék belétek, a "novitas vitae", az élet újdonsága, a nagy, bízó, örvendező lelkület. Nem félek, Jézus van velem; arcába nézek az evangéliumban; megváltó kegyelmét veszem készséges, ragaszkodó hitemben; lelkét s életét osztom gyermeki szeretetemben, mely mindig derült, s ha sír is, a gyermek könnyeit ontja. Újat teremteni; újba, új életbe öltözködni; az már nem rongy, nem folt. [PO ÖM, VI., Elmélkedések az Evangéliumról I., Az első Húsvéttól a másodikig, 178. old.]