[08-04]

Szeret a templomban lenni; lelke átélte, hogy "mily kellemesek a te hajlékid, erők Ura! kívánkozik s eped lelkem az Úr tornácai után". Örvend, szereti, átkarolja oltárait! Lelke itt van otthon, mert érzi: "boldogok, kik a te házadban laknak, Uram!" Elmerül az Istenbe az áldozat s a várakozás e szent hegyén; látja az oltárral szemben a magáét; érzi, hogy az Isten várja az Ő áldozatát. E lelkülettel térjünk be sokszor templomainkba; íme, itt van "Jézus a templomban", mint ott hajdanában; merüljünk el bele s vele; az arsi plébánossal mondjuk: Je l`avise, il m`avise (Ő néz engem, én nézem Őt). Szeressünk, örvendjünk, áldozzunk vele! [PO ÖM, VI., Elmélkedések az Evangéliumról I., Jézus gyermekkora, 133-134. old.]