[08-07]

"És lőn ismét, midőn az Úr szombaton a vetéseken ment át, az ő tanítványai előre menvén, búzafejeket kezdenek szaggatni. A farizeusok pedig mondák neki: Íme, mit cselekszenek szombaton, ami nem szabad? És mondá nekik: a szombat az emberért rendeltetett, és nem az ember a szombatért. Annak okáért az emberfia ura a szombatnak is" (Mk 2, 23). A szombat az emberért van, hogy a lelke felüdüljön; szükségleteit azonban szombaton is kielégítheti az ember. A szellem sohasem töri össze az embert, s intézményei szolgálják fejlődését s boldogságát. A szombat is nem betű, hanem szellem legyen, s akkor az Isten szeretetében nemes szabadságra szert tett ember intézkedik benne s megteszi azt, amit az Isten gondolatai szerint való élet s annak szükségletei kívánnak. - Mi is megüljük a vasárnapot s ünnepet, s bűnösöknek éreznők magunkat, ha lustaságból, vagy valamely látogatás miatt, vagy egyéb csekély, haszontalan okból elmulasztanók a köteles Istentiszteletet; de ha szegénységből, vagy irgalomból egyszermásszor nem mehetünk el a szentmisére, nem kell aggódnunk; Jézus nyomaiban járva, ilyenkor urai vagyunk a szombatnak. Jézus tehát megtanít a törvényt tökéletesebben felfogni s helyesebben magyarázni. [PO ÖM, VI., Elmélkedések az Evangéliumról I., Az első Húsvéttól a másodikig, 178-179. old.]