[08-12]

"Vagyon pedig Jeruzsálemben egy fürdő-tó, mely zsidóul Betszaidának neveztetik... Vala pedig ott egy ember, ki harmincnyolc év óta betegeskedett." (Jn 5, 2). Harmincnyolc évig betegnek lenni krisztusi lélekkel, égbenyúló lelki nagyság. Nagyot mondani könnyű; küzdelemben élni s munkában verejtékezni is könnyebb, mint betegen feküdni. Itt fekszem - mondja az ilyen - hiábavaló az életem; mások terhére esem! De mily nagy élet ez, ha lélek van benne, mely azt mondja: ne az én, hanem a Te akaratod legyen. Azért nagyra kell tartanunk s jól föl kell használnunk a megpróbáltatás ez idejét. Nem az egészségen, nem a betegségen, nem a nagy tetteken fordul meg minden, hanem azon, hogy Isten szent akaratát teljesítsük. S van-e nagyobb tett, mint Istenről s győzhetetlen kegyelméről türelemben, jóságban tanúságot tenni s a lelkekre a szenvedés elviselésének jó benyomását vetni. Sok betegágy missziótelep. Az olyan szenvedőnek arca, aki türelmes volt szenvedésében, legértékesebb emlékeink egyike; bíztatólag s békéltetőleg világít bele lelkünkbe. [PO ÖM, VI., Elmélkedések az Evangéliumról I., A második Húsvéttól a harmadikig, 180. old.]