[08-17]

"Mondá neki Jézus: kelj föl, vedd ágyadat és járj." Íme, az ember! Nem panaszkodhatunk, hogy nincs emberünk; Jézus a mi emberünk. Fölsegít, meggyógyít, teremtő Igét ad, lelket s erőt. Aki föl akar kelni, ne várja a jövendő energiák, a titokzatos vizek fakadását; ne várjon a kultúra új eszményeire; ne a megindulás, fölbuzdulás perceire, ne az elérzékenyülés, az ihletés páthoszára... Jézus van itt s Ő mondja: kelj föl. Mily esztelenség volna várni tovább s azt gondolni: nem bírok! Erkölcsi hipochondria ez, mely káromkodás. Bírok, fölkelek. [PO ÖM, VI., Elmélkedések az Evangéliumról I., A második Húsvéttól a harmadikig, 181. old.]