[08-19]

Szent Bernát azt mondja: Jézus neve nélkül a beszéd üres, emléke nélkül az emlékezés üres, az Ő gondolata nélkül a gondolat lapos. Nem a nevet, hanem a név alatt rejlő valóságot érti. A szimpatikus szeretet kitalálta, hogy a templom üres ház, az oltár nélküle rom, hogy az evangélium és az anyaszentegyház üres keret, miből hiányzik a drágakő, hogy az egész kereszténység formalizmus, hogy nincs benne az, akit lelkünk keres és forrón óhajt; fölismerte az Oltáriszentségben, s neki mondja: Jöjj el, jöjj el, Úr Jézus! És még inkább áldozatossá változtatta a szeretetet a kereszténységben az Oltáriszentséggel szemben. A szeretet iránya feléje tolult, élni akart, nem magáért, hanem másért. [PO ÖM, XIX., Új elmélkedések: A Szentségi Jézus előtt, 303. old.]