[08-23]

Az élet művészete csak az erkölcsi világnak kiépítése lehet. Nekünk magunknak kell a jóságot önmagunkban átélnünk. Azt nem tudni, azt nem nézni, hanem élni kell; nekünk kell azt átélnünk. Ez nem külsőséges, a lelket csak átmenetileg érintő adat vagy benyomás; hanem a lélek legbensőbb kincse s az élet tartalma. Ismereteket a tudás közvetít, esztétikai eseményeket s hangulatokat a művészet, de a lelki, konkrét valóságot, az élet belső tartalmát, azt az erkölcs s a hit adja. Ez az a mi világunk, melyet mi építünk, mi alakítunk; világ, mely a mi felelősségünkre lett, mely általunk lett s mely alá azt kell írni: opus meum! [PO ÖM, XIX., Új elmélkedések: Húsvét, 117-118. old.]