[08-25]

Azért a kereszténységnek a leghathatósabb imát s az igazán isteni áldozatot csak a szentmisében, Krisztus áldozatában kell bemutatnia; azért lesz a szentmise centrumává a keresztény kultusznak; azért merül el a kultuszban minden szív, mert tudja, hogy hódolata, imádása semmi, ha nem egyesül az Úr Jézus áldozatával. Krisztus Jézus áldozatába foglaljuk össze szívünk keserveinek s áldozatainak minden illatát, vágyódó lelkünk minden Isten-keresését. A hitből kifolyólag értjük meg csakis, hogy miképp járuljunk a szentmiséhez? Mily érzetével annak, hogy ha akarunk imádkozni, itt imádkozzunk; ha kegyelmet keresünk, itt keressük, ahol velünk imádkozik s velünk keres Krisztus. Helyezzük rá a paténára lelkünket és a kehelybe zárjuk szívünket! Ha papok leszünk, ne gondolkozzunk így: előbb elvégzem a szentmisét, azután imádkozom; nem, hanem a szentmisében rimánkodom és imádkozom Krisztussal; elgondolom, hogy mit imádkozik Ő s utána mondom az Ő óhajait: így lesz hitből áradó imává a szentmise hallgatása s a keresztény érzésnek felvilágosult gyakorlatává. [PO ÖM, XVIII., Élet Igéi III., Alkalmi szentbeszédek, 159. old.]