[08-26]

Hogy az egyik így misézik, a másik úgy, azt ne nézzük, hanem azt, hogy Krisztus az, aki kezébe veszi a kenyeret és a bort. A foszlányos misemondó ruha, a süppedező oltár, a kornyikáló ének ne zavarjon, hanem a hitben erősen, állandóan az áldozó Krisztust lássuk. Legyünk meggyőződve arról, hogy sehol sem lehet jobban imádkozni, mint a szentmisében. Mennél több szentmisét hallgatunk, annál jobb. Ha a templomban több mise mondatik, mindegyikre ügyeljünk, mert mindegyikben külön kegyelmeket kapunk. Ha a szentmisében ekképp Krisztus nagy, fönséges, minket mindenben helyettesítő és segítő áldozatát látjuk majd, akkor környezni fogja a szentmisét és az oltárt a hívek áhítata s akkor egyszersmind tisztelettel tekintenek majd a papra, e nagy áldozat bemutatójára. [PO ÖM, XVIII., Élet Igéi III., Alkalmi szentbeszédek, 159. old.]