[09-16]

Nem is volt még csak árnyalati különbség sem Krisztus s a Fájdalmas Anya érzelmei közt, s elsősorban áthatotta tehát lelkét az az első, mélységes szó: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek". Kiérezte a Szent Szűz e szóból, hogy az hozzá is van intézve imígyen: "Anyám, bocsáss meg nekik te is". S ő a szót megfogadta s teljesítette. Nem is lehetett az másképp azzal, aki oly közel állt az Úrhoz. S azért mondom én is: ha sokat kell megbocsátanunk, akkor álljunk minél közelebb a szenvedő Krisztushoz s bocsássunk meg vele együtt. Kell megbocsátanunk: Isten akarja, Krisztus tanítja s a Szent Szűz példát ad rá. S én utána indulok s nem viselném el, hogy e részben Isten nélkül, Krisztustól külön, sötét, hideg utakon járjak. Magam is megtapasztaltam már azt, hogy mily édes a megbocsátás. Éreztem azt, mikor másokkal a félreértéseket tisztába hoztam, mikor neheztelésüket eloszlattam; éreztem, mint könnyebbült meg lelkem. [PO ÖM, XIX., Új elmélkedések: A Szép Szeretet Anyja, 270. old.]