Szeptember 24. - Szent Gellért püspök

Ott, ahol föllép az ember, ahol szabadsága és belátása szerint intézkedhetik, az Isten új rendet állít föl, új célt tűz eléje s új erőket teremt az ember számára, hogy e célt elérje. Az isteni akarat az erkölcsi világban is intézőleg és teremtőleg lép föl; nem akarja, hogy az ember csak természetes erőivel iparkodjék és törekedjék, hanem külön isteni erőt, a kegyelmet bocsátja rendelkezésére. Nem akarja, hogy az ember erkölcsi nézeteit csak a természetből merítse, hanem isteni kinyilatkoztatást ad neki; a lelki élet ismét külön a természetfölötti rendbe van beállítva, rá van írva: Isten akarata. Csak ami ez imádandó akarat szerint alakul; csak ami hitből való, az tetszik az Úrnak; így akarta Ő. Akarta, hogy nélküle semmi neki tetszőt ne tehessünk; így azután az ember nem is hihet gratia nélkül; nem tehet jót gratia nélkül; silány és gyenge minden s az Isten előtt számba se jön, gratia nélkül. Ez az Ő akarata; már pedig ő az Úr! [PO ÖM, XVII., Élet Igéi II., Az Úr ünnepei, 142-143. old.]