Szeptember 29. - Szent Mihály / Szent Gábor / Szent Rafael arkangyalok

A szentmiseáldozatot a szférák csendjén át Isten oltárára vivő angyalt Szent Mihály arkangyalnak gondoljuk, aki az anyaszentegyház őrangyala s Isten-tiszteletének is vezető szelleme. Ugyanakkor ő az ősi, szellemi harcoknak győzelmes angyala. Annak az égben kezdődő s a világtörténelemben tovább folytatódó szellem-harcnak hullámai el-elömlenek s elkanyarodnak fölöttünk; azokban állunk mi is; azért nagy pietással kell viselkednünk küzdelmeink s megpróbáltatásaink ez arkangyala, a "princeps gloriosissimus", a "dux coelestium exercituum" iránt, ki minden győzelem és kegyelem zálogát, az eucharisztikus kenyeret és kelyhet viszi világító fáklyául a viharokban tévelygők s a küzdelmekben meggyöngült lelkek előtt: "a coeli errantem sémita ad coeli viam revocat". S mi hisszük, hogy az angyal, az a bizonyos védő szellem fölviszi Isten oltárára az áldozatot. Ezt a hitet s ezt a vágyat hordozza szívén az anyaszentegyház, azért oly bensőséges, oly nyomatékozott s oly alázatos az imája, még a liturgia, a hódolatos testtartás kifejezésében is. "Alázattal kérünk" mondjuk s akkor mélyen meghajlunk, "mindenható Istenünk", akihez kétrét meghajolva kiáltunk, a teremtések, a függések, a létfonalak és láncok csomópontjához; "jube haec perferri", mondja a latin ima, "parancsold fölvitetni ezeket". [PO ÖM XXIV., Soliloquia II., Élet kenyere, Áldozat és áldozás, 352. old.]