Október 04. - Assisi Szent Ferenc

A keresztény eszme, mely a szegénységet a gazdagság fölé emelte, leghatározottabb kinyomatát találta Szent Ferencben, kinek rendje nemcsak szegényeket fogad magába, hanem gazdagokat is, kik a szegénység fönségétől elragadva, szegényekké lettek. Mihelyt ily eredménnyel találkozunk, azonnal mélyen meghajlunk a létesítő hatalom előtt, mely kimutatta, hogy a szegénységet nemcsak tűrni, de keresni is lehet: tűrni lehet, mert Szent Ferenc bizonyítja, hogy békét, tiszteletet és boldogságot hoz; sőt keresni is lehet annak, kinek szíve érti a sarat gyönggyel fölváltani. [PO ÖM XII.: Ünnepnapok Emlékezések, Gondolatok, 132. old.] Szent Ferenc szelleme megkopogtatta a paloták kapuit is s hódolatra késztette azok büszke lakóit. Melegétől könnyűvé lett a piktorok megmerevült keze s a bizánci formák kezdtek megelevenedni. Az arany mozaikok sötét szemű hatalmasai háttérbe vonultak s elhomályosodtak az Isten Fiának, a szerető Istenembernek s testvéreinek, a szenteknek emberséges arculatától. A hatalmasok, a kényurak lejöttek váraikból, már nem büszke s jobbágyokat taposó paripákon, hanem gyalog, a krisztusi testvériség, a szent demokrácia útjain. Ez a szellem nem állt meg a trónok márvány s elefántcsont lépcsői előtt sem, hanem széthúzta a trónok nehéz brokát függönyeit s lehozta a királyokat, amilyen IX. sz. Lajos, s a királykisasszonyokat, királynőket és hercegnőket, amilyenek Portugali sz. Erzsébet, Szent Hedvig, lengyel királynő s a bűbájos Magyarországi Szent Erzsébet voltak, a szegények s a nép közé, s csak így osztályozta őket, azok a "fratres majores", ezek a "fratres minores", a nagyobb s a kisebb testvérek, de mindnyájan testvérek. Nagyszerű és páratlan alakítás volt az, melyet Szent Ferenc állított a világba Isten kegyelméből, még pedig nem eszét törve s okoskodva, hogy hogyan is csinálja, hogyan nem, hanem mint valaki, aki az Evangéliumból vette, aki azt ott hallotta, aki azt abból kinézte első látásra s egyetlen hallásra, amit azután megcsinált és megélt. S mi volt az? A valóságos Krisztust meglátta, megértette, s ahogy megértette, úgy átélte. Krisztus Urunk élő hasonmása lett. [PO ÖM XII.: Ünnepnapok Emlékezések, Gondolatok, 148-149. old.]