Október 09. - Mi közöm nekem és neked, asszony

"Mi közöm nekem és neked, asszony" (Jn 2, 4). Asszony, így nevezi az Úr, nem az idegenség akcentusával, hanem a tisztelet hangján, ahogyan mi szoktuk mondani "Miasszonyunk", "Asszonyunk Szűz Mária". Mi közöm nekem s neked, vagyis mi az én dolgom, s mi a tied itt? A te dolgod az, hogy tied voltam, neked engedelmeskedtem, názáreti házunkban neked szolgáltam, veled s nálad csendben s boldogságban éltem. S mi az én dolgom? Egy új életpálya nyílik meg előttem, az, melyről már tizenkét éves koromban szóltam neked, "hogy amik Atyáméi, azokban kell lennem" (Lk 2, 49). Ezt a pályát Atyám tűzi elém, s hogy mikor lépjek rá, az órát Ő határozza meg. Ez a misszióm Tőle van, s erre a pályára egymagam lépek s azon majd egymagamban járok. Az Úr Jézus csupa szeretet és érzés édesanyja iránt, de kiemeli nagy missziójának szuverenitását, mely a Szent Szűz méltóságát is mutatja nekünk, s miután ezt kiemeli, Szent Szívének sugallatára hallgat s meghallgatja édesanyját. Íme, ez a kánai menyegzős jelenet tele van az Istenség fönségének s az emberekhez való leereszkedésének szellemével, a Boldogságos Szűz pedig a kedves szószóló, kinek szavára a fönség leereszkedik s velünk kegyelmet gyakorol. [PO ÖM, XIX., Új elmélkedések: A Szép Szeretet Anyja, 265. old.]