Október 10. - Prohászka Ottokár születésnapja

Uram, te vagy az én életmintám. Szavaidban hallom a lelkedet és egészen közel vagy bennük nekem. Nagy meghittségben, nagy egységben tartanak veled, mert az egységnek forrása nem a tér és az idő, hanem a lélekközelség. Uram, úgy teremtettél, hogy kellesz nekem, te pedig bennem lakni vágyol. Úgy teremtettél, hogy szomjazzalak téged, te pedig szomjazol engem. Úgy teremtettél, hogy keresve keressem a te tüzedet, te pedig meggyújtasz engem. Úgy teremtettél, hogy éhezlek téged, te pedig magadat adod nekem mennyei ételül, örökkévaló symposionjául lelkem szeretetre, tökéletességre, elmúlhatatlan szépségre való vágyódásának. És lelkem beléd horgonyoz kitéphetetlenül és örvendezve tudja, hogy a tiéd s te kellesz néki. Jézusom, Megváltóm, te lelkemnek Lelke, te Uram és Istenem, te aki közénk jöttél, aki hozzánk hasonlóvá lettél, ki emberi nyelvünkön szóltál, ki elfogadtad értelmünk nehézkes, szegényes formáit és természetfölötti kincseidet beöltöztetted a mi gyarlóságunk gyermekszavaiba! Ráadtad az igazságra az ember szabta gondolatruhákat, hogy ráismerjünk isteni eredetünkre, eltompult lelkiségünk örök titkaira, melyeknek tiszta látásától megfosztott a bűn. És ajkaddal megszentelted emberi beszédünket, és igazságaiddal értelmet, célt adtál szavainknak. Hallgatom, lesem, őrzöm e szókat, az enyémek, nekem szólnak, engem mintáznak, bennem virágzanak. Mindenik egy-egy tündöklő mélység, mindenik lelkedre nyit egy-egy kaput, mindenik szeretetednek oldja le zsilipjeit. "Akinek füle van, hallja meg!" - zengted végig évezredek bolthajtásain és szavadat erősítve visszhangozzák a századok. Kis országban, keveseknek súgtad őket, de a te hangodat nem oltja ki, hanem hatalmasítja a köréje növő tér és idő. S ma az ezredévek távolából is mintha arcunkhoz simuló ajkad suttogását hallanók. Ó mert téged megifjít az idő és növeszt a távolság, ez a te Végtelenséged törvénye Uram, s e Végtelenség egyre hangosodó, egyre tüzesedő szavakat hagyott itt nekünk, melyeknek élete öröklétből öröklétbe nyúl. [PO ÖM, VII., Elmélkedések az Evangéliumról II., Élő vizek forrása, 335-336. old.]