Prohászka Ottokár breviáriuma
Forrás
Székesfehérvári Egyházmegye
Prohászka Ottokár breviáriuma

Október 11. - Mária anyasága

A Szent Szűz nem kételkedik az angyal szavaiban s az Isten végtelen leereszkedésében; tudja, hogy Ő az Úr, s útjait arra veszi, amerre akarja, de a csodálatos ellentét, melyet már a próféta érintett, mikor mondotta : "Íme a Szűz fogan s fiat szül", a Szent Szűz ajkán kérdéssé lett: hogyan történhetik az, mikor én szűz leány vagyok s az maradni akarok; hogyan egyeztethető ez meg a megígért dicső anyasággal? A felelet az, hogy azt a páratlan anyaságot az adja, ki a szüzességet el nem veszi; anyaságra az emel, ki a szüzesség hevét s szeretetét szította föl benne. Hiszen szüzessége révén kapcsolta magához szorosabban, hogy azután anyja lehessen. A Szent Szűz szüzessége az Isten-szeretet izzóbb s teljesebb virága, kölcsönös, bensőséges odaadás Isten s ember közt. Azért mondjuk a Szent Szűzről s minden tiszta, szűzi lélekről, hogy az Isten jegyese. Ez a szüzesség nem terméketlen, siralmas lemondás, hanem erő s szerető odaadás, nem hideg érzéketlenség, hanem szerető lelkek tüze, nem rideg magányba zárt kesergés, hanem az örök jegyest kereső lelkület. [PO ÖM, XIX., Új elmélkedések: A Szép Szeretet Anyja; 226-227. old.] A központban a Gyermek áll, s a gyermekhez egyetlen s páratlan viszonya az anyának van, a nevelő-atya is odatartozik, de csak másod-, harmadsorban. A Szent Szűznek érzelmei is, bár gyengéden szerette Szent Józsefet, összehasonlíthatatlan bensőséggel s melegséggel a gyermekre irányulnak. Ennek az édesanyának mindene mégiscsak a Gyermek volt. S minden anyánál így van ez. Hisz az asszony természetes rendeltetése az anyaság, s így lelkülete s érzülete is errefelé irányul; érzelmeinek gyökerei a psziché talajából fakadnak, érzékenységük az ösztön hevéből virágzik ki, s életüknek központjában a gyermek áll. Az a körülmény, hogy a Szent Szűz lelkét a gyermek töltötte ki s hogy ő gyermekében pihent meg s anyaságában volt boldog, nem azt jelenti, hogy szíve hideg volt férje, József iránt. Korántsem, szerette férjét s szerette gyermekét, de szeretetének s életének súlypontja nem a férjben, hanem a gyermekben volt. Ez a két szeretet nem zavarja, sőt nem is csökkenti egymást; hiszen szeretet fűzi a nőt a férfihoz, s ugyancsak szeretet fűzi az anyát a gyermekhez, s minél igazibb anya valaki, annál teljesebb nő is lesz az. Két szeretet van tehát benne más tartalommal, más színezettel és élvezettel. [PO ÖM, XIX., Új elmélkedések: A Szép Szeretet Anyja, [222.], 223. old.]