[11-21]

Édes az a bensőség, mely a Szent Szüzet kisleánykora óta kíséri s figyelemben részesíti s gyengédséggel őrzi emlékét, s azért bemutatásának is a templomban nov. 21-én külön ünnepet szentel. Kedvünk telik azon, hogy az Isten a Szüzet, mint kis leányt siet magának lefoglalni. Pedig több-e neki egy gyermekfej, mint a szőke kankalin vagy a százszorszép? De Ő világoknál többre becsülte ezt a gyermeket, s nevelője, mestere lett. Szerette őt; tetszett neki: "sola sine exemplo placuisti": senki úgy, mint ő, s tetszése annyit jelentett, hogy senki sem nyert annyit kegyelemből, bensőségből, lelkiségből, finom érzékből, mint éppen a Szűz. - Az én lelkem is Istené; elég ezt tudnom, hogy becsüljem, szeressem s neveljem azt. [PO ÖM, VII., Elmélkedések az Evangéliumról II., Élő vizek forrása, Különálló ünnepek, 223-224. old.]