[02-04]

Ne ámítsuk önmagunkat készakarva, ne hintsünk port saját szemeinkbe; hanem merjünk belenézni lelkünkbe; hisz azért gyónunk, hogy a mérget kivessük; nyúljunk hát bele lelkünk sebeibe! Azért gyónunk, hogy az Isten előtt bízvást megálljunk; hát tartsunk komoly ítéletet magunk fölött. Félre a gondatlansággal; az éppúgy elvezet a pokolba, mint a tettetés. Ha valaki azért került a pokolba, mert gondatlan volt s nem törődött lelkével, vagy azért, mert ismerte bűnét, de meg nem bánta: biz az egyre megy... [PO ÖM, XVII., Élet Igéi II., Az Úr ünnepei, 155. old.]