[02-05]

Az áldozat a maga legtökéletesebb és legfelségesebb fokán jelenti a teljes odaadást. Az Úr Jézus ezen áldozati szellemmel jelent meg köztünk. Nem akarom ezt nagyon nyomatékosítani, jóllehet tudom, K. H. (Kedves Hívek), hogy hasadhatnak ránk is idők, körülmények, mikor az áldozatnak véresebb alakja lép elénk és követeli: hódolj nekem. Nem élünk sokszor nagyon távol attól, hogy életünket is fel kell áldoznunk; legalább is érzelmeinknek olyanoknak kell lenniök, hogy a veszedelmet ne nagyon nézzük. Nem lehet itt megvonni szigorúan a határt, hol végződik a kötelesség és hol kezdődik az áldozatkészség, ez a kettő a szeretetben annyira elmosódott, hogy megvonni a határokat nem lehet. S mily közel áll az ily ember a teljes odaadás áldozatához, mily közel áll a halál veszedelméhez; mily könnyen valósul meg rajta is a szó: majorem caritatem nemo habet... Legalább lelkendezzünk eme szellem után. Non faciam animam meam pretiosiorem, quam me. Ne legyen életünk drágább, mint eszméink. Az áldozatos lélek mindent odaad önmagáért. Ezt a három fokát az áldozatnak kérjük a Szent Szűztől: puhítsa meg lelkünket, hogy az áldozat szép formáit magunkra ölthessük. Engedelmeskedjünk szívesen a törvénynek, hozzuk meg lelkesen az erény áldozatait, hogy az Úr Isten felsegítsen az áldozat magaslatára, ahol az ember életét és vérét is felajánlja azért, ami a legtökéletesebb, a Krisztushoz való hasonulásáért. [PO ÖM, XVIII., Élet Igéi III., Szűz Mária, 10. old.]