[03-01]

Jézus szereti Názáretet s szülői házát, és kedves neki a fala, az udvara, a tája. Érti szomszédjait, s jóindulattal van a falu gyermekei iránt. Ez is az Ő pietása. A szentekben mély szimpátia van a világ iránt; szinte gyermekdedek, s meleg, jóságos szívet visznek bele környezetükbe. Viseltessünk mi is pietással szüleink, testvéreink, szülőházunk, hazánk iránt; hisz nem vagyunk mostohák, hanem gyermekek. Szeressük az anyaszentegyházat. Oltáraira visszük virágainkat, énekeit énekeljük, ünnepeit megüljük, búcsút járunk, szolgáit tiszteljük, meg nem szóljuk. Harangszava, orgonabúgása, szenteltvize, szentolaja, relikviái kedvesek nekünk. A haza is nem rendőri fogalom, hanem nemes, emberi érzések szintézise; tehát azt is Isten gondolta s én aszerint szeretem s szolgálom. [PO ÖM, VI., Elmélkedések az Evangéliumról I., Jézus gyermekkora, 137. old.]