[03-04]

Élt, mesterséget folytatva, örök hivatásnak. "Sub specie aeternitatis", az örökkévalóság jegyében, járt-kelt, fűrészelt, faragott; felhőtlen égbolt domborodott fölötte, s ez égről lenézett rá Atyja arca, s lesugárzott Atyja akarata, melyet teljesített. Szabad kilátása nyílt lelkének, bűn, alacsony érzület nem homályosította; tiszta szándékok öntudata volt atmoszférája. Neki az élet nem volt zsibvásár, hol egymást csalják, sem cirkusz, hol erőt fitogtatnak; munka, kereset, ügyesség, tapasztalat egyet szolgált; az Istengyermek típusának kialakítását; "növekedett bölcsességben, korban s kegyelemben". Higgyük el, hogy tudás, tanulás, küzdelem, kereset, karrier egyet szolgáljon; a szebb, tisztább, emancipáltabb lelket. Ez a nagystílű élet a legédesebb s a legbensőségesebb. Otthona szent, mint az Isten háza, s meleg, mint a család; bensőséget, édes meghittségét, édesanyai szeretetet élvez. Atyja van, munkás, küszködő atyja, kinek munkájába beletanul az Úr, s mindkettőnek fáradalmát s gondját enyhíti a Szent Szűz, a hitves s az anya. A lelki élet nagy stílje nem törte le az emberi lét e virágait. Ezt mind bele kell állítani az isteni életbe. Názáret kell az emberiségnek. Jézus életének 30 éve ezt nyomósítja. "Magna vixit, nihil dixit!" Nagy élet s kevés szó! "Assides nato pia mater almo, Assides sponso bona nupta. Felix, si potes, curas revelare fessis, Munere amico"; leül a Szent Szűz édes, isteni Fiához, leül mint jó hitves kedves férjéhez s jól esik neki fáradtságukat megenyhíteni. [PO ÖM, VI., Elmélkedések az Evangéliumról I., Jézus gyermekkora, 140-141. old.]