[03-11]

"És látván (Ker. János) Jézust ott járni, mondá: Íme az Isten báránya. És hallá őt két tanítvány, és követék Jézust." (Jn 1, 36). A hivatás bennünk érzék a Fölséges iránt, a lélek s a lelkiek iránt, még pedig az élet odaadásában. Kezdődik azzal, hogy az isteni, lelkünk elé lép, s imponál és vonz. Kísérjük Jézust gondolatainkban, kérdéseket intézünk hozzá felejtve magunkat; Mester - mondjuk - hol lakol? s elmegyünk s megnézzük, s nála maradunk "az napon"; de még nem végleg. Beszélünk róla másoknak, érdeklődésünk tárgya lett: megtaláltuk a Messiást - mondjuk - Jézust, József fiát Názáretből. Ha mások ellenvetik: kerülhet-e valami jó Názáretből - megvédjük, hevülünk, lelkesülünk, íme, az életodaadás, az apostolság hajnala; ezt szívtisztasággal, imával s munkakedvvel kell párosítani. Jézus pillant belénk! [PO ÖM, VI., Elmélkedések az Evangéliumról I., Jézus gyermekkora, 152. old.]