[04-02]

Új tavaszt, új magokkal; új növekvést, új illatokkal. Ezeknek nincs nevük, mert semmihez sem hasonlítanak. Nincs alakjuk, mert nem voltak itt még soha. Nincs hangjuk, mert azt nem lehet megmondani, hogy mi az a föltámadt új élet. Arról fölösleges is beszélni. Mert akiben megvan, az tudja, hogy az micsoda; míg ellenben, akiben nincs, annak hiába beszélnek róla. A beszédből meg nem érti, mert az élet olyasmi, amit élni s nem elgondolni kell. S ez az izgalom s ez a mély lélegzetvétel s ez a szomjas sóhajtás s ez az ingerkedő új életakarás kell belénk is, hogy húsvétunk legyen, hogy mindazt, ami ott fény és valóság, azt nézni s élvezni tudjuk s megremegjünk az élet s a szépség s az örök tavasz kéjétől. Minden kedves s rokonszenves lesz nekem e húsvéti történésben. Sőt mintha páholyból nézném, oly gyönyörűséges nekem az a "divina Commedia Paschae". [PO ÖM, XIX., Új elmélkedések: Húsvét, 124-125. old.] Mindenható örök Isten! Bizalommal kérünk, dicsőítsd meg Prohászka Ottokár püspököt Egyházadban. Add, hogy mihamarabb szentjeid között tisztelhessük, és példáját követve tudjunk embertársaink szolgálatára lenni. Ámen. [Szentlélek hárfája Prohászka Imakönyv, 10. átdolgozott kiadás, 28. old.]