[04-05]

Kell a lelket is a tavaszi megújulás s az ébredő élet áramaiba beállítanunk; annak is ragyogó, sugárzó nap, abba is lüktető élet, hevülés, pezsgés kell. S ezeket nekünk a föltámadt, lelkünket fénnyel s szívünket bizalommal eltöltő Krisztus adja. Bizony Ő a mi lelkünk világossága! Minden hívébe akart valamit beleoltani a virág s a madár életéből; azért mondotta: Nézzétek a mező liliomait... s az ég madarait, s ne aggódjatok s ne gondoskodjatok túlságosan; ne úgy, hogy a gond megviseljen titeket. Nem szereti azokat az elbúsult, elnyűtt lelkeket; nem szereti, mert nincs napsugár rajtuk. Annál jobban szereti a gyermekeket; s azt akarná, hogy mindnyájan olyanok legyünk, mint a gyermekek. Ez nem azt jelenti, hogy oly naivak s butácskák, hanem hogy oly romlatlanok, hajlékonyak s fejleszthetők legyünk. Legyen fejünk, mint a gyermekfej, mely még nincs telítve tévellyel és gyűlölködő sötétséggel; legyen szívünk mint a gyermekszív, melyet még nem foglalt el gőg s hiúság. Nem szerette azt a "műveltséget", mely nehézkessé s elfogulttá teszi az embert, s mely tele van képzelődéssel s oktalan fontoskodással. [PO ÖM, XIX., Új elmélkedések: Húsvét, [122.]; 123. old.]