[04-09]

Eszmények, erények csillagai alatt élünk, s ez az eszményi szépség s ez a kötelező szükség végre is az isteni akarat, mely megtestesülve Krisztusban lép elénk. Ő akarja, hogy így tegyetek, s Ő meg is teszi, hogy példám legyen. Ezt a fölséges isteni akaratot olvasom lelkemben s annak legmélyén, kiemelem azt értelmem világával, s azután megtoldva pozitív részletekkel, Krisztus ajkairól hallom s életében szemlélem. Törvény alatt állok, érzem, s a törvényt nem én diktálom: a természeti törvényt éppoly kevéssé diktálom én, mint ahogy nem diktálom az isteni akaratot. Istenem, mit diktáljak én?... nem diktálni, de megtenni az én föladatom. Megteszem tehát, meg, mert a Te akaratod. S amint érzem, hogy törvény alatt állok, s mint résznek az egészben a helyem, úgy azt is érzem, hiszem és remélem, hogy e részszerűségemet, ez elégtelenségemet kiegészíti még az a parancsoló, hatalmas akarat. Az Úrból segítő lesz; a törvény kegyelemmel párosul; az eszmény leereszkedik s előkészíti útjaimat. Ez erkölcsi krédóm! Hiszem, hogy a legfelsőbb akaratnak engedelmeskednem kell, de tudom azt is, hogy ez engedelmességemben megsegít! [PO ÖM, VI., Elmélkedések az Evangéliumról I., Advent, 35-36. old.]