[04-10]

Mily kedves kép! A tóduló tömeg s a magát elkülönítő Jézus; elkülöníti magát, de csak egy lépésnyire, "beljebb egy kevéssé". A parton tolong a tömeg, a sekélyes vízben úszkál tört nád, szalma, rothadó levél, szemét; ott állnak a földi, a partszéli emberek, kik a tengerre néznek... Jézus e környezetből a tiszta elemre vágyik... nem mondja, hogy "odi profanum vulgus"; dehogy mondja, sőt szereti; ugyanakkor azonban azt is tudja, hogy az élet rettentő szegényes, pocsolyás, piszkos, szemetes; ellenben Ő az igazság, s az Ő katedrája tiszta, szent. Ezt a szent különbséget evangélium és élet, igazság s világ közt láttatja az Úr Jézus: nem szakad el az emberektől, de különb náluk, fölségesebb; egy más elemből, más világból szól hozzánk. Ha parton, ha sekélyes vizekben állunk is, de nézzük a tengert s hallgassuk az Úr igéit... [PO ÖM, VI., Elmélkedések az Evangéliumról I., Az első Húsvéttól a másodikig, 169-170. old.]