[04-12]

Amit a szentatyák hirdetnek, azt az esztétikának tanítói újra kezdik megérteni, hogy a túlzott szabadság tulajdonképpen torzulásra vezet. Azután így folytatja a híres író: "Szabadon enni, szabadon inni, szabadon tönkremenni, az nem szabadság, hanem szolgaság. Szabad az a lélek, amely ott él, ahol szép lehet; ahol szép nem lehet és tönkremegy, ott nincs szabadság, ott végzetes átok és szolgaság van" (Ruskin). K. H. (Kedves Hívek), engedelmeskedni, erre van szükség; nem a szabadságot emlegetni csak, hanem a szép szabadságot, a formás szabadságot hirdetni; a vizet nem, mint özönvizet dicsérni, az esőt nem, mint felhőszakadást magasztalni. Ki is lelkesülne a rombolásért? Nem az árvíz a jótékony víz, hanem a gátak közt folyó víz! Engedelmeskedni kell. De senki sem engedelmeskedik, aki akaratát nem hajlítja s a magáéból nem enged; senki sem engedelmeskedik, aki fegyelmezetlenül, féktelenül érvényesíti hajlamait. Senki sem várhat jó gyümölcsöt, aki a természet buja hajtásait le nem nyesi. Le kell törni a rendetlen akaratot, hódolni kell az Isten szent akaratának, akkor van szépség, szabadság és igazi boldogság. A törvénynek való hódolatunk tehát a mi első áldozatunk. [PO ÖM, XVIII., Élet Igéi III., Szűz Mária, 8. old.]