[04-14]

"És midőn ezt mívelték, a halaknak oly bő sokaságát rekeszték be, hogy szakadoz vala hálójuk." Jézus akarta így jutalmazni s bíztatni híveit. Engedelmességüknek érdemét azonban ez a siker nem érintette. Lehetett volna, hogy Jézus szavára kivetve a hálót sem fognak semmit; Péter akkor nem buzdul, nem lelkesül föl, de erénye kifogástalan. Így azonban Jézus segített, s Péter közvetlenül, mély meggyőződéssel tapasztalta Jézus segítségét. Isten keze nyúlt bele életébe, s e benyomástól megrendülve kiáltja: "Menj ki tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!" Ah, oly közel jársz hozzám, benyúlsz lelkembe, segítesz, bíztatsz... szeretsz s segítesz, ugyanakkor érdemtelenségem öntudatára ébresztesz. Nem vagyok méltó kezedre, segítségedre, hűséges szeretetedre. Isten jár közel hozzám, mily hatalmas indítóok ez minden jóra. [PO ÖM, VI., Elmélkedések az Evangéliumról I., Az első Húsvéttól a másodikig, 173. old.]