[04-22]

"Mi könnyebb, mondani-e az inaszakadtnak: megbocsáttatnak bűneid, vagy mondani: kelj föl és járj?" "Megbocsáttatnak bűneid" - mondja Jézus. Hatalmas, teremtő, megváltó szózat. Léleknek ez a legnagyobb jótétemény. Ha csodát tennék s beteget egy szóval lábra állítanék, nem tettem annyit, mintha Isten nevében bűnt bocsátanék. Átérzik ezt a mély lelkek, mialatt a világ az előbbit becsüli, mialatt az ideiglenesen s a végesen függ s a lélek kegyelmeit föl nem érti. Jézus e fölületes vélekedést gáncsolja: ti a bűnt, a bocsánatot, az evangéliumot, a kegyelmet szóbeszédnek tartjátok, de a gyógyítást tettnek nézitek; jól van, hát tettet teszek, isteni tettet; meggyógyítom a beteget, de azt is csak azért, hogy a bűnbocsánat kegyelmét, melyet nektek hoztam, isteni kegyelemnek nézzétek. Higgyetek a bűnbocsánatban s szerezzétek meg magatoknak. Hiszem, hogy mikor mély bánattal meggyónok, nagyobb kegyelmet veszek, mint ha csodásan meggyógyulnék. [PO ÖM, VI., Elmélkedések az Evangéliumról I., Az első Húsvéttól a másodikig, 175. old.]