[04-23]

Adalbert, ki szűz és vértanú vagy, kit a liliom, a pálma s az apostolság sugárfénye díszít, - te, ki országokat térítettél és királyokat kereszteltél, - te, ki népeket avattál föl Krisztus egyházának nemes tagjaiul... Adalbert, te Isten nélkül semmi se vagy... nélküle semmit se bírsz, semmit se tehetsz! S mégis ez a legnagyobb dicsérete a Szentnek. Mert mit mond ez mást, mint hogy egészen isteni? Mit mond ez mást, mint hogy emberi erő, szív, ész, gazdagság, nemesség kipusztult benne, nem az ő ereje?... az ő ereje több, hatalma nagyobb; amit tesz, tűr, szenved, sír, imádkozik, áldoz, vet, épít, alapít, az mind nem emberi, az mind isteni, az mind kifolyása Krisztus azon szavának: "aki énbennem marad, és én őbenne, az sok gyümölcsöt terem". Nagy dicséret, K. H. (Kedves Hívek), mert nagy kegyelem! Nagy dicséret, ha az ember tehetségeivel mintegy ködbe vész, hogy az Isten ereje nyilatkozzék meg benne, - ha az ember szikrányi belátásával mintegy elalszik, hogy a hit világának napja ragyogjon fel benne, - ha az ember gyönge szíve mintegy elájul, hogy a Szentlélek tüze lobogjon benne, - ha az ember erőtlen, s gyarló számításai és tervei és erőlködései szétfoszlanak, az írás szavai szerint "timidae providentiae ejus", s ahelyett az Isten foglalja le a lelket, Ő vezérli, tüzeli, hevíti. Ó valóban nagy dicsőség, ha az Isten teljesen legyőzi az embert! Nagy fönség és felmagasztaltatás,... ha az ember semmi, s az Isten minden benne. Íme, Adalbert dicsérete: az ember tönkrement benne, s az Isten működött benne: hajlamai, szenvedélyei, nemessége, gazdagsága, pompája, hírneve, méltósága, érseki uralma tönkrement benne, s miután tönkrement Adalbertben minden, ami emberi, megnyilatkozott benne az Isten ereje: ő nem emberi, ő isteni! E dicséretre hívom ma fel, K. H. (Kedves Hívek) figyelmeteket! Adalbert kezéből hullt az a víz István fejére, Adalbert ajkáról hangzott az a szó, mely vízből és szóból, vagyis a keresztségből született, - újjászületett István! Adalbert áldotta meg azt a szent kezet, mely kardot forgatott győzelmes harcban, sebet gyógyított szívben s testben, s megdermedve nyugszik most Buda várában, e szent kéz rámutat Adalbertre: Magyar nép! Ha Adalbert nem imádkozik: nincsen Istvánod! [PO ÖM. XIII., Élet Igéi I., Szent Adalbert ünnepén, [1-2.], 8. old.]