[04-29]

Éljünk buzgón és lelkesülve! Vésődjék szívünkbe a kedves szentnek, Sziénai Szent Katalinnak szava: építs magadnak cellát szívedben; vonuljunk vissza oda, ahol a lélek él, el a külső világtól; oda, ahol elvonulva melegedhetik, miután künn megfázott; oda, ahol elvonulva felüdül, miután künn meggyengült; oda, ahova jön inni, inni kívánván az örök forrásból, miután künn nagy pusztában zarándokolt; oda, ahova üdülni jár, miután vérző lábbal járta az élet tereit és utcáit. Kell élnünk! Ó be jó az élet! Ó be jó, hogyha az ember szívében bírja az Úr Jézust; s be jó, hogyha az reggeltől estig szent bensőségben és összeszedettségben tudja tartani azt a nagy kincset, a buzgalmat! Ó be jó, ha az isteni kegyelemmel reggeltől estig közreműködik; mert rendkívül nagy kincs az Isten kegyelmének szüntelen tevékenysége eszünkben és szívünkben. Ne vesztegessük ezt a kincset, mely drágább minden ezüstnél és minden aranynál! Soha! Tartsuk meg szívünket mindig abban a gyengédségben, melynél fogva szüntelen vágyódjék az isteni kegyelem teljesebb kihasználása után. Tartsuk meg a mi lelkünket mindig abban a szent buzgalomban, hogy mindig minél többet akarjunk tenni az Úr Jézus dicsőségére. [PO ÖM, XVII., Élet Igéi II., Az Úr ünnepei, 338. old.]