[05-02]

Némelyek nem gondolkoznak s hisznek, mások gondolkoznak s nem hisznek; mások ismét gondolkoznak, hisznek, s nem élnek. Ezek mind holtak, vagy eleven-holtak. Szívet bele az élettelenségbe, akkor lesz hit. A hit odaadás a vezető Isten iránt; bízom szavában s vezérlő kezében; teljesen átadom magam, ahogy illik mindenek központja, célja, reménye iránt. Ha egész szívből hiszel, akkor megkeresztellek, mondotta Fülöp az etiópiainak. Nekem is ez kell; egész szívből kell hinnem. Panaszkodunk, hogy nem hiszünk; hát dolgoztunk-e teljes szívünkkel, jártunk-e utána jóakarattal, iparkodtunk-e gyermeki lélekkel feléje? Megértettük-e szívünket, vágyainkat; meghallgattuk-e panaszos vágyait a nemes, tiszta, napsugaras magaslatok után? [PO ÖM, VI., Elmélkedések az Evangéliumról I., Az első Húsvéttól a másodikig, 164. old.] A Szentlélek mindezek dacára adja kegyelmeit: érzékenységet, készséget, lendületet, vonzalmakat, tetszést, vigaszt, lelkesülést, s így a Szentlélek bennünket mint lelkünkben élő s minket nem kívülről, hanem belülről indító lélek kezel, Ő az én lelkem, Ő elömlik rajtam. Amint a szívből folyton tiszta, meleg vér árad az erekbe: úgy árad folyton a természetfölötti élet árja a Szentlélekből a lelkekre. [PO ÖM, XIX., Új elmélkedések: Pünkösdi lélek, 168. old.]