[05-03]

Isten részéről pedig a hivatás hívás, vonzás, lelkesítő kényszer, szeretet. Senki sem jöhet hozzám, ha Atyám nem vonzza - mondja Jézus. Finom lelkiség s természetfölötti érzék bizonyítják Isten összeköttetését a lélekkel; az ilyen léleknek érzéke s tüze, tehát Lelke van. Isten ad ily kegyelmet; Jézus föladataira s a Szentlélek kihatásainak szolgálatára s szentségei kiszolgáltatására kiválaszt lelkeket. Nem világraszóló küldetés ez, hanem buzgó, vágyó, Krisztus érdekeit szolgáló lelkület. Nagyrabecsülök minden ily hivatást; rögtön fölkelek s felelem: Uram, íme, készen állok parancsodra. Szólj, hallom. [PO ÖM, VI., Elmélkedések az Evangéliumról I., Jézus gyermekkora, 152. old.] Egyrészt tehát nagy bizalmat ébresszünk magunkban a Szentlélek iránt, másrészt meg nagy alattvalói rezignációval várjuk s nem a szolga, hanem a jó barát hűségével fogadjuk s használjuk föl az inspirációkat; "ne vond meg magadtól a jó napot s az ajándékul nyert jónak egy része se múljék el tőled" (Sir 14, 14). [PO ÖM, XIX., Új elmélkedések: Pünkösdi lélek, 159. old.]