[05-09]

Arra kell iparkodnom, hogy az érzéseket tisztelettel s hálával fogadjam s hogy azokba élénk s érdeklődő lélekkel elmélyedjem s minél több öntudattal feldolgozzam; mert a Lélek mint a szél jön-megy, s nem tudom, mikor látogat el hozzám, s az Írásnak igaza van, hogy mindennek megvan a maga ideje; ideje van a sírásnak, ideje az örömnek, ideje van a tavaszi fakadásnak, nemkülönben az őszi lombhullásnak; éppen úgy ideje van az érzelmek fakadásának, ideje a Szentlélek-járásnak; s mikor aztán beárnyékol titokzatos jelenléte s kiömlik ránk kenet- s virágillatként kegyelme, ó, akkor az a mi időnk, a mi imádságos, meglátó, megifjodó, bizalomra s bátorságra fakadó lelkünknek ideje. [PO ÖM, XIX., Új elmélkedések: Pünkösdi lélek, 153. old.]